3. gyertya — Az öröm ajándéka

A Lélek ajándékát mindenki azért kapja, hogy éljen vele.

Az öröm vasárnapja van. Az öröm ajándékát is azért kaptuk a Lélektől, hogy éljünk vele. Örülnünk kell, illetve van miért örülnünk: az Úr közel van. Közel van, mert nemsokára megérkezik, nemsokára újra teljes fényében ünnepelhetjük, hogy eljött hozzánk. De nemcsak Ő jön hozzánk, hanem mi is hozzá megyünk és ez a legcsodálatosabb. Örülünk, mert érkezik, örülünk, mert eljön, hogy mehessünk, azaz örülünk, mert értünk jön. Ma az a reménységünk, hogy nemcsak értünk jön, hanem képesek is leszünk elmenni vele. Képesek leszünk elhagyni az értéktelenebb örömöket a legértékesebb örömért, azért, hogy örökre Vele örüljünk majd az Öröm Országában.

Donát, a vámosi fiú már nemcsak testben, hanem lélekben is jelentősen megerősödve vidáman ugrált fel az iskola lépcsőjén. Szíve tele volt örömmel és izgalommal, és – bár a nagyobbakat előre engedte – nagyon céltudatosan tartott kedvenccé váló hirdetőtáblája felé, hogy elolvassa a mai nap - számára legfontosabb és legizgalmasabb - üzenetét. „Öröm számomra, hogy ma is ellátogattál ide! Te már tudod, hogy készülni a labdahajító versenyre igen értékes dolog. Alig telt el két hét, megerősödhettél testben és lélekben. Tudod már, hogy kell elérni céljaidat, hogyan kell kitartóan küzdeni lustaságod és más hibáid ellen. Lassan méltó leszel rá, hogy részt vegyél a labdahajító-versenyen. Donátnak már úgy dobogott a szíve az izgalomtól, hogy meg kellett állnia az olvasással pihenni egy kicsit. Végtelen boldog volt, hogy így megdicsérték, de nem is a dicséret, hanem, hogy „méltó leszel rá” – na ez tetszett neki a legjobban. De mit kell tennem a jövő héten? Mikor lesz a verseny? Kik és hogyan fogunk versenyezni? Ezek és ezekhez hasonló kérdések törtek elő belőle, miközben úgy vigyorgott, mintha egy hatalmas csoki tortát kéne eltüntetnie. Most kicsit apróbbá váltak a betűk, mintha valami titkos írás volna: „Tedd, amit eddig tettél! Ne lankadj el! Továbbra is eddz becsülettel! Amiről a múlt héten leszoktál, ne kezd el újra! Lassan készen állsz, jövő hétre meg tudsz mindent, amit tudnod kell! Nemcsak várlak, de tudom, hogy itt leszel, mert már egy igazi labdahajító versenyző-palánta vagy! Örülök neked!” „Én is!” – mondta ki hangosan Donát és úgy kihúzta magát, mint talán még soha. Majd büszke versenyző-léptekkel elindult osztálya felé, hogy tegye a dolgát. Az osztályterembe befordulva vidáman szerette volna üdvözölni osztálytársát, de alig kezdett bele a köszöntésbe, máris elakadt a szava. „Cs.” – ennyit mondott, mert hirtelen az „á” sem jutott ki a torkán, úgy megdöbbent. Osztálytársa szomorúan ült a padjában, körülötte hegynyi összetépkedett lap és füzet. Táskája kiborulva, kabátja a földön. „Hát veled meg mi történt?”- kérdezte. „Mostmár semmi. Kicsit dühös voltam. Asszem nem értem a matekot.” „És mostmár érted?” „Dehogy. Mindegy. Nem érdekel.” „Na várj, megpróbálom elmondani, nem olyan nehéz!” –mondta Donát. Odahúzott hát egy széket és elkezdte magyarázni, hogy mindig abból kell kiindulni, hogy a feladatot meg lehet oldani, sőt, ha megoldottad büszke leszel magadra és nagyon fogsz örülni. És az öröm bizony fontos dolog az életben, nem? Osztálytársa csendben hallgatta, majd kézbe vette egyetlen épen maradt tollát és nekikezdtek a matekozásnak. Észre sem vették, hogy időközben bejöttek a többiek, és bár a többség rájuk sem hederített, valaki csendben mögéjük osont, összeszedte az elhullott füzeteket, visszapakolt a táskába és felakasztotta a kabátot. Éppen végeztek, mire becsöngettek. Ijedten ugrottak fel, hogy rendet rakjanak, de nem volt rá szükség. A matek lecke készen volt, a romok eltakarítva és a három gyerek olyan boldog volt, amit ritkán érezhet az ember. Kettő közülük labdahajító versenyre készült…

Átadni az örömöt! Bizony ez a küldetésünk öröm vasárnapján! Erre igazán mondhatjuk, hogy egyszerűen nagyszerű! Megélni, hirdetni és átadni az örömöt, hogy ne csak én tudjam, hanem mindenki: eljön a nagy nap!

1. gyertya ● 2. gyertya ● 3. gyertya ● 4. gyertya