vissza a többi elmélkedéshez

Karácsony

(Marosi Szilvia)

 Vártunk, várakoztunk és elérkeztünk karácsony éjjelére. Ezen a gyönyörű szép éjszakán - advent visszafogottsága után - újra felcsendül ajkunkon a szívünkből szóló ének, a glória: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jó akaratú embereknek!”  De miért is dicsérjük ezen a szent éjszakán az Istent, és miért van békességünk nekünk embereknek? Mert a „nép amely sötétségben járt, ma nagy világosságot lát”, Mert „ma született az Üdvözítő Dávid városában”, Mert „az Ige testté lett”, Mert „földre szállt az ég” Mert a Megváltó a Jézus Krisztus emberré lett, - hús vér emberré, közülünk valóvá, - hogy elhozza nekünk az Isten, az Atya szeretetét. Karácsony szent ünnepén azt a szeretetet ünnepeljük, amely eljött közénk, emberi alakot öltött, testté lett, így „mindenben hasonló lett hozzánk, egyetlen egyet kivéve a bűnt”, de éppen azért jött el, mint Megváltó, hogy a bűntől és a Sátán uralmától megszabadítson minket. S ezért mondunk ma különösképpen is dicséretet Istennek, és ezért van békességünk már több, mint 2000 év óta nekünk embereknek. A mai ünnepen megállva, lelkünkben elcsendesedve elgondolkodhatunk, hogy: Átérezzük-e igazán ennek a szeretetnek a súlyát, nagyságát?

Átérezzük-e jelentőségét megváltottságunknak? Átérezzük-e Jézus szeretetének erejét?  Átérezzük-e a gonoszt, a bűnt legyőző szeretet erejét? Megérjük-e, megéljük-e, hogy a szeretet erő, - mégpedig világot megváltoztató erő - mely soha nem múlik el? De ez az erő csak egyetlen szeretetre igaz, a Jézusban közénk érkezett szeretetre. Befogadjuk-e szívünkbe ezt a jézusi szeretetet, és akarjuk-e, hogy ennek a szeretetnek az ereje általunk átformálja a bűnös világot?

Azért, hogy valóban átérezzük, hogy ennek a szeretetnek hatalmas ereje van, leírom Bruno Ferreronak A betlehemi róka című tanító történetét, melynek csattanója éppen erre a hatalmas, mindent átformáló erőre a jézusi szeretet erejére irányítja figyelmünket, s azt akarja, hogy ez a szeretetet ne csak megértsük, hanem bennünk, a szívünkben is megszülessék. Ahogy találóan írja az Angelus Silesius is: Jézus akárhányszor megszülethet Betlehemben elvesztünk, hogyha nem születik meg a szívünkben. 

Betlehem közelében élt egy róka. A pásztorok féltették tőle a nyájat, ezért éjjel-nappal őrizték. Mindig jelen volt egy őr. Ez nem tetszett a rókának, egyre éhesebb és dühösebb lett. Egy különös éjszakán a pásztorok megszokott életét soha nem látott fény és soha nem hallott hang tette változatossá. Az angyalok karának gyönyörű visszhangja töltötte be a levegőt. Gyermek született. Jelentéktelen kinézésű pufók kis rózsa. A róka elcsodálkozott, amikor látta, hogy a keménykötésű pásztor mindegyike odasiet az istállóba, a gyermekhez. Micsoda felhajtás egy jelentéktelen gyermekért! - gondolta a róka. Kíváncsi lett, de még inkább éhes, ezért óvatos léptekkel követte a pásztorokat. Amikor látta, hogy a pásztorok bemennek egy istállóba, elrejtőzött egy bokor tövében és várt. A pásztorok átadták az ajándékokat. Üdvözölték a szülőket, és gratuláltak nekik. Tisztelettel meghajoltak a gyermek előtt és eltávoztak. az ember és az asszony nagyon fáradt volt. Az események hatására kimerültek és elaludtak. A lopós hajlam nem aludt ki a rókában és besomfordált az istállóba. Nem vették észre, csak egyedül a gyermek. tágra nyílt szemmel nézte a róka nedves orrát, aki ravaszul kúszott előre. A róka kegyetlen és száraz szemei tágra nyíltak, és piros nyelve éhesen lógott szájában. Micsoda fejedelmi falat – gondolta a róka. Meleg lehelete a gyermek arcát érintette. Megfeszítette izmait és készült ráugrani a gyermekre. Ebben a pillanatban a gyermek egyik kezével megsimogatta a róka orrát. Először fordult elő, hogy valaki megsimogatta durva szőrzetété is. Olyan hangon, amilyet idáig még soha sem hallott, megszólalt a gyermek. -  Szeretlek kis rókám! Ekkor valami hihetetlen dolog történt a betlehemi istállóban. a ravasz róka szőrzete szétnyílott és a földre hullott. Alatta egy ember volt látható. Egy igazi testben élő ember.

A Jézusban közénk lépett szeretet, tehát egyetlen szavával, egyetlen érintésével, egyetlen pillantásával, egyetlen mosolyával..... képes átalakítani a világot, képes legyőzni a bűn és a halál sötétségét az emberi szívekben. Olyan gyönyörűen írja róla már Izajás próféta is , hogy Ő az, aki „Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt.” Vagyis a szeretet a legapróbb mozdulatával is meg tudja változtatni a világot, akkor, és csak akkor, ha JÉZUST, a SZERETETET valóban befogadjuk az életünkbe.

 Van ennek az  evangéliumi résznek egy másik sora, egy nagyon érdekes sora: „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” Karácsony ünnepén  fel kell tennünk magunkban a kérdést: Valóban a szívünkbe fogadtuk a Jézusban közénk jött szeretetet....? Nem véletlen az evangélium ezen sora. „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” Nem a világ, nem a bűnösök, hanem övéi nem fogadták be! Micsoda különbség! És az sem véletlen, hogy ez evangélium egy másik helyen éppen ezért ezt mondja: „a vámosok és bűnösök megelőznek benneteket az Isten országában...”  vagy a Szentírás egy másik helyén az első János levélben:  „Most Isten Fiai vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mivé leszünk... Rajtunk múlik, hogy végre valahára befogadjuk-e ezt a szeretetet vagy sem! Ha befogadjuk, akkor "hatalmat kapunk arra, hogy Isten Fiai legyünk", s így a szeretet mindent átható erejével mi is legyőzzük a bűn sötétségét. Nincs nagyobb annál, mint amit az evangéliumban olvashatunk, hogy ti. „Mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelmet kegyelemre halmozva.” – és ezt a kegyelmet Jézus által, az egyház által a közösség szentségeiben kapjuk meg... - s mégis mennyire nem érezzük át jelentőségét... 

Szent Bernát apát írja Isten igéjéről, de ezek a sorok még inkább igazak Isten megtestesült Igéjére Jézus Krisztusra, és az általa elénk tárt és megvalósítandó szeretetre: „Rejtsd el lelked bensejében, járja át érzéseidet, hassa át egészen életedet. Töltekezzél ennek javaival, hogy gyümölcseinek is örvendezhessék lelked. Ne feledkezzél meg róla, hiszen szükséged van rá, mint a mindennapi kenyérre. Nélküle kiszárad a szíved, ez viszont betölti, és gyümölcsözővé teszi a lelkedet.”

Karácsony üzenete: fogadjuk be szívünkbe a Jézusban felkínált szeretetet, hogy általa mindnyájunknak „életünk legyen, és bőségben legyen.”

vissza a többi elmélkedéshez