Pünkösd

(Marosi Szilvia)

Egy mondatban így szokták meghatározni a pünkösdöt: az egyház születése. Ez a mondat azonban nagyon mély tartalmat hordoz maga mögött. Hogyan is kezdődött valójában? Az előkészület már nagycsütörtökön adva van, amikor Jézus saját testét és vérét hagyta ránk, megalapítva az Oltáriszentséget, az apostoloknak pedig megadta az átváltoztatás hatalmát.

„Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” Ezután következett nagypéntek tragikuma, amikor értünk bűnösökért Őt a bűntelent keresztre feszítették, s csúfos halált szenvedett. S ekkor még az apostolok is úgy gondolták, hogy vége, nincs tovább, meghalt akit szerettek.....De  nem, Jézus feltámadt a halálból, mert ennek így kellett lennie, hiszen Ő maga is megmondotta: „Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló ( vagyis a Szentlélek ) nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok ”  Vagy ahogy ezt Szent Pál apostol csodálatosan kifejezi: „Ha pedig Krisztus nem támad fel, hiábavaló a ti hitetek és még mindig bűneitekben vagytok.” Feltámadása után pedig megjelent és megadta nekik a keresztelő és bűnbocsátó hatalmat. „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneiket bocsánatot nyernek; akinek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak. ”  „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Az Apostolok Cselekedetei csodálatos leírást nyújt az első pünkösdről, a keresztény közösségek életéről...amelyben sok, fontos és megszívlelendő dologról olvashatunk. Ezek közül most csak egyet emelek ki. A szó Jézus ajkáról hangzik el: „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam...egészen a föld végső határáig.”

A Szentlélek erő (s még sok minden más) - s ez az erő valóban eltöltötte az apostolokat, különösen Péter apostolt akinek egy prédikációja hatására 3000 ember lett keresztény.

Ezek után feltehetjük magunknak a kérdést:

Talán nincs meg bennünk ez az erő, nem kaptuk meg a Szentlelket? De igen, mi mindannyian megkaptuk a bérmálás szentségében, csak nem egyformán működik, attól függően, hogy mennyire átadott az életünk.

 A Szentlélek csak úgy tud bennünk működni, ha életünket átadjuk Neki és rábízzuk magunkat az Ő vezetésére.

Talán a Szentlélek nem ugyanaz?

De igen, a Szentlélek 2000 éve egy és ugyanaz; az egyház pedig mivel a Szentlélek élteti egy, szent, katolikus és apostoli.

Vajon én hány ember vonzottam már Krisztus igazi egyházához, s hányat hagytam elfutni mert nem volt bennem igazi erő, hogy tanúságot tegyek Jézusról, aki maga az Út, az Igazság és az Élet.

Az apostolok a tanúságtételhez Jézus emberségéből merítették az erőt, személyes kapcsolatuk volt Jézussal, Ő hívta őket, s elhagyták mindenüket, hogy kövessék Őt. De nekünk még nagyobb adatott, egy misztérium, ez pedig a hit. „Boldogok akik nem látnak és mégis hisznek.”

A személyes találkozás pedig nekünk is megadatik - s ki merem mondani - talán sokkal csodálatosabb, mint az apostoloké, éppen azért, mert titok. A misztériumok (titkok) pedig a szentségek különösen is az Eucharisztia, amelyben Krisztus önmagával táplál minket, s mi belőle naponta erőt meríthetünk. Gondoljunk az evangéliumi vérfolyásos asszony történetére, mennyre vágyott arra, hogy Jézust hacsak egy pillanatig is de érinthesse. Futott, tolakodott, találkozott vele és megérintette, Jézusból pedig erő áradt ki és az asszony meggyógyult. Fut és tolakodik, mert neki fontos a találkozás Jézussal. Az asszonynak ez a találkozás csak egyszer adatott meg, de nekünk akár mindennap megadatik - ha élünk vele.

Mennyire fontos nekem Jézus? Akarom-e, hogy Jézus testével és vérével tápláljon, Szentlelkével erősítsen, hogy tanúságot tudjak tenni ebben a világban az igazi keresztény értékekről, amelyek Krisztus egyházában vannak jelen.

                        Szentlélek jöjj, lobogó láng!

                       Szentlélek jöjj, a világ vár!

                       Szentlélek jöjj, viharos Szél!

                       Jöjj, áradj szét!