3Vissza

Szent Család Vasárnapjára

 

Kedves Testvérek!

 

Karácsony nyolcadában, vagyis a karácsonyt követő nyolcnapos örvendezésünk közepette ma arra a legkisebb közösségre irányul figyelmünk, amely közösség a megszületett és emberré lett Istenfiút körülvette. Az Isten szent, tehát szentnek kell lennie a családi fészeknek is, ahová érkezik. Ezért választotta ki Isten a kegyelemmel teljes, vagyis még az emberiség közös bűnösségétől is mentes Szűz Máriát és az erényekben gazdag Szent Józsefet, hogy a Megváltó szülei, gondviselői legyenek.

Jézusnak is meg kellett tanulnia mindent, ami emberi. Meg kellett tanulnia beszélni, járni, olvasni-írni, emberi módon kapcsolatokat teremteni, nemesen szórakozni. De mint minden kisgyermeknek, neki is meg kellett tanulni a Mennyei Atyához imádkozni. Meg kellet értenie, hogy a Mennyei Atya a világ teremtője, meg kellett tanulnia, hogy hogyan kell másokkal jót tenni. Mindannyiunk számára nagy titok, hogy mikor és hogyan tudatosult benne, hogy ő az Isten Fia és ő az a Megváltó, akire népe oly régóta várakozik.

A mai evangéliumot hallva biztosan állíthatjuk, hogy a tizenkét éves Jézus már mindent tudott önmagáról, tisztában volt küldetésének lényegével. "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" A kérdést Jézus nem bizonytalanul intézi szüleihez, hanem határozottan és szinte csodálkozva: ha én már tudom, ti még nem tudjátok? Hisz előbb tudtátok, mint én! - folytathatnánk Jézus gondolatait. Valóban, Mária és József előbb tudták, sőt - a betlehemi szállásadók elutasítását tapasztalva - talán már születésekor azt is érezték, hogy a messiási küldetés látszólag nem lesz olyan dicsőséges, mint amire a nép várakozásából következtetni lehetett.

Szűz Mária és Szent József tisztában voltak az emberré lett Istenfiú titkával, így saját különleges szülői hivatásukkal is. Éppen ennek tudatában nevelték Jézust, érlelték ki tökéletes emberségét. Minden, ami Jézusban emberi érettség volt, tulajdonképpen a Szent Szűznek és Szent Józsefnek köszönhető.

De hogyan lehetséges az, hogy az erényekben ugyan valóban gazdag Szent József a maga tökéletlensége ellenére tökéletes emberré növelte Jézust? Szent József tisztában volt emberi gyengeségével és a rábízott feladat nagyságával is. Ezért minden lehetséges erejével azon volt, hogy gondoskodjék a rá bízott gyermekről, testéről és lelkéről. Miközben mindent, ami tőle tellett megtett, imáiban Istennek ajánlotta gyermekét, hogy a Mennyei Atya egészítse ki az ő emberi próbálkozásait. Így lett minden édesapa példaképe annak ellenére, hogy vér szerinti saját gyermeke sosem született.

A szentmise olvasmányában Hannáról és Sámuelről hallottunk. Hanna számára egyértelmű, hogy gyermekét az Úrnak köszönheti és ezért átengedi őt az Úrnak, vagyis odaadja őt annak szolgálatára, akitől ajándékba kapta.

Valóban fontos lenne mindannyiunk számára tudatosítani, hogy minden gyermek az Úr ajándéka. Bár a test fogantatása kétségtelenül a szülői szeret műve, sosem szabad elvitatnunk a szülői szeretettel együtt ható isteni erőt, mely a gyermek lelkét megalkotja és amely isteni szeretet egész életre szóló őrzőangyallal ajándékozza meg az új teremtményt. Ez az életbe hívó isteni szeretet mindannyiunkat kötelez. Kötelez arra, hogy megbecsüljük a teremtményt, megbecsüljük a gyermeket. Megbecsülésünk jele pedig nem más, mint a gyermek nevelése, növelése az emberi érettségben.

A szülők számára ezért oly végtelenül fontos példaképnek tekinteni Szent Józsefet, aki minden tőle telhetőt megtett, és ami hiányzott még, azt imáiban esdette ki az Úrtól gyermeke számára.

Minden tőlünk telhetőt megtenni gyermekeinkért, akár szülők, akár nagyszülők, akár tanárok, lelkipásztorok vagyunk, nemcsak azt jelenti, hogy testük jólétéről, az élelemről, ruháról, melegről, egészségükről gondoskodunk. Ez nyilván alapvető feltétele az egész emberségnek.

De az ember csak akkor lesz igazán ember, a gyermek igazán gyermek, ha létével a mindannyiunk számára reményt és jövőt adó Istent dicséri. Ez pedig csakis akkor következhet be, ha gyermekeink megtanulnak imádkozni, megtanulnak hálát adni, megtanulják, hogy életüket alapvetően másnak köszönhetik.

Ezért ma a Szent Család vasárnapján arra kérünk minden jó szándékú testvérünket, hogy tanítsuk gyermekeinket a jóságra, az imádságra, a hálára, az önzetlen szeretetre. Csak akkor lesz jövőnk, nemzeti jövőnk, egyházközségi jövőnk, családi jövőnk, ha gyermekeinket úgy neveljük, ahogy Szent József. És ekkor mindig tudni fogják, hogy elsődleges hivatásuk Isten dolgaiban lenni, Jézus örömhírét megélni és hirdetni bármilyen élethivatásban, bármilyen körülmények között. Ámen.

 

2006. december 31.

3Vissza