3Vissza

Szent Család Vasárnapjára

 

Kedves Testvérek!

Karácsony nyolcadának egyik kedves, kiemelkedő ünnepe a Szent Család ünnepe. Jelen korunkban évről évre sürgetőbb, hogy a család titkát mind jobban megértsük, megismerjük azt az elgondolást, amelyet Isten álmodott meg róla.

Napjainkban sokszor téma a család intézménye. Hazánkban a családokat segítő, a család intézményét megerősítő intézkedések a napi politika meghatározó témái, sajnos sokszor konfliktusforrásai is. Érdekes, hogy ez a téma néha keresztények között is megosztó tud lenni. Pedig, mint oly sok mással kapcsolatban, itt is az lenne minden keresztény közös feladata, hogy megismerjük, elősegítsük és megéljük a teremtő Isten álmát, elgondolását, akaratát, ha tetszik, teremtő rendelkezését a családdal kapcsolatban.

A család intézménye folytonos veszélyben van korunkban. Újabb és újabb szellemi irányzatok kezdik olyannyira eltorzítani a család fogalmát, aminek semmi köze nincs Isten tervéhez, sőt, éppen az isteni terv végrehajtását akadályozza. Miközben közel egy esztendeje küzd az emberiség a koronavírus okozta járvánnyal, közben egyre erőteljesebben jelennek meg azok a trendek, amelyek a hagyományos családfelfogás továbbgondolásának címszavával valójában lebontják azt és veszélyeztetik a felnövekvő generációt. A pandémiás helyzet sok olyan jogalkotási lehetőséget biztosít a különböző országokban, ahol szélesebb körű társadalmi nyilvánosság mellőzésével lehet törvénybe iktatni olyan kötelezettségeket és nevelési irányvonalakat, amelyek normál körülmények között nem, vagy csak sokkal kevésbé nyernének létjogosultságot. Nem csak törvényi szinten, hanem több más eszközzel is előretör olyan gondolkodási modell, amely Isten teremtett rendjét már nem csak megzavarja, hanem egyesen lebontani igyekszik azt. A veszély nem csekély és mindenképpen válaszra szorul. A keresztény értékek mentén való politizálás feladata a politikai válasz, a keresztény ember feladata pedig ezek támogatása, elsősorban azonban az isteni teremtettségünk és az isteni elgondolások hitvallásának értékekben kifejezett életvitele, valamint az erről való napi szintű tanúságtétel. Keresztényként nem támogathatunk olyan leegyszerűsítő nézeteket, melyek következménye lehet az Isteni elgondolás akadályozása az emberről és az ember társadalmáról. Hívő emberként pontosan meg kell tudunk határozni, hogy mi a szerelem, mi a gyerek és mi a család. Az ezekkel kapcsolatos egyre részletesebb kifejtésre éppen azért kell sort keríteni, mert az eddig magától értetődő értékeket komoly támadás éri az egész világon. Keresztényként nem egy olyan világot építünk, ami az újabb és újabb eszméktől egyre haladóbb, hanem egy olyat, amely újra és újra felfrissíti, megérti és aktualizálja a tudását a teremtés rendjéről. Ezt a rendet nem mi építjük. Ez a rend Isten ajándéka a mi számunkra. Teremtett mivoltunk okán csakis a teremtés rendjében lehetünk boldogok. Amint a közmegegyezés kivezet ebből a rendből, rendetlenné és boldogtalanná válik az életünk. Még akkor is, ha a rendetlenség megvalósítása az újdonság erejével hat ránk és modernnek tűnik tévút helyett.

Isten családról alkotott elképzelésének csodálatos megvalósítója a ma különösen is ünnepelt Szent Család. A család, ahol megvannak a megfelelő nemi szerepek, az ebből fakadó sajátos kötelességek, a gyermeknevelés közös felelőssége és a boldogságot eredményező együttműködés. Mint oly sokszor, most is látnunk kell, hogy a végeredmény szűkössége vagy elégtelensége sokszor nem a rendszer hibája, hanem az abban megvalósítandó feladatok hiánya vagy csekélysége. Ha valaki nem boldog egy bizonyos családban, akkor nem a család intézményével van baj, hanem annak a bizonyos családnak a konkrét tagjai által ki nem fejtett erőfeszítés hiányával, amely lehet akár személyes felelősségtől mentes, de akár éppen a személyes felelősségből fakadó is. Kicsit leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy ha valaki nem boldog egy családban, akkor annak az az oka, hogy az ő személyes családja valamilyen külső vagy belső oknál fogva nem működik megfelelően.

Éppen ezért a keresztény embereknek nemcsak megvédeni, hanem – életállapottól függően- meg is kell valósítaniuk Isten családról alkotott elképzelését. Fontos, hogy az apák apák legyenek és férfiak, akikre támaszkodni lehet, akik nem csak a megélhetésről gondoskodnak, hanem testi-lelki támaszai feleségüknek, kölcsönös felelősségvállalói a gyermeknevelés minden terhének és persze részesei is minden örömének. Fontos, hogy az apák példaképei legyenek fiaiknak, hogy azok az ő arcukon pillanthassák meg az Isten által megálmodott férfi-képet. Ennek felelőssége a feleségre nem átruházható. Mert az anyának anyának kell lennie és nőnek, aki képes érzelmes szeretettel átfogni a családot, irányítani a gondoskodás közös feladatát, karjába venni az életet és odafigyelni a gondoskodás számtalan formáját igénylő családtagokra. A család életében nem zárható ki a kölcsönös együttműködés az anya és az apa között, amiben meg kell jelennie a nő és férfi egymást kiegészítő tulajdonságainak a teremtés rendjében. Ebben az összhangban tanulja meg a leánygyermek, hogy milyen az Isten álma egy anyáról, illetve mit várhat el joggal a jövendőbeli társától. Apa-anya egyenrangú és közös felelősségvállalásának gyümölcsei a kiegyensúlyozott gyerekek, akik szüleiktől joggal igényelnek növekedésükhöz testi-lelki és anyagi javakat egyaránt.

Korunk szellemi konfliktusai éppen azért jelentenek hangsúlyosan nagy veszélyt, mert gyengítik és viszonylagossá teszik az egyes ember felelősségét saját életével és utódaival kapcsolatban. Az erkölcsi életből nem szorítható ki Isten és a teremtésben meghatározott rendje. Mert az erkölcsi élet mércéje éppen Isten, aki az ember boldogulásának kulcsát megadja. Minden ember akkor boldog, ha úgy él, amilyennek Isten megalkotta.

Ezért sürgető feladatunk úgy élni és úgy állást foglalni, hogy az hitvallásunkkal összhangban legyen; annak mentén javítani esetleges tévedéseinket, hibáinkat, megváltoztatni megváltoztatható kereteinket, vagy életünket és Isten tervét egyeztetni esetleges kényszerű körülményeinkkel. Isten ismeri az embert, ismeri a bűn következtében törékeny természetét, ennek ellenére hív bennünket az üdvösség útjának megvalósítására. Ámen.

 

2020. december 27.

3Vissza