A szent hajlékokról

(Márk atya)

 Kedves Testvérek!

A tavalyi évben templombúcsúnk ünnepén a szentmisében arról elmélkedtünk, hogy milyen hálásak lehetünk Mennyei Atyánknak, hogy megadta nekünk ezt a templomot, amelyben annyi ember annyi szentséget vett fel, megerősödvén az Örök Üdvösségbe vezető úton.

Idén fordítsuk figyelmünket templomunk titulusára, vagyis címére! A címre, mely összefoglalja az előttünk álló művet, amely megmutatja, hogy miért is létezik az az alkotás.

A templom Isten és ember közös műve, az emberek munkájából művészien összeállított épület, melyet a püspök, az apostolutód egykori olajjal való megkenése és szenteltvízzel való meghintése által az Isten megszentelt kövekké tett és Szentlelke folyamatos működése által az ide sereglő emberek imádsága és megszentelődni vágyásával templommá formált. E vöröstói szent alkotásnak őseink a Szeplőtelen fogantatás címet választották.

Építettek egy szent hajlékot, melyet éppen az Isten hajlékkészítéséről neveztek el. Mert a Szeplőtelen fogantatás titkában éppen azt ünnepeljük –ahogy hallottuk a szentmise főkönyörgésében- hogy Isten szent hajlékot készített Fiának, vagyis Szűz Máriát szentté tette, már előre Fia halálának érdeméért megóvta az áteredő bűntől.

Milyen nagyszerű az isteni Gondviselés! Megelőlegezve kiengesztelődését a világgal, Máriát eleve bűntelenné tette, a bűnös világtól minden szempontból függetlenítette, mert a Szentet, a mi áldott Urunkat nem érheti semmi bűn. S ha nem érheti semmi bűn, akkor lehetetlen, hogy a tévelygő emberiség készítsen számára helyet, ahol az isteni Ige megjelenjen.

Ő gondoskodott tehát Szűz Máriában szent hajlékról, hogy ott mint Isten és ember megjelenjék és Fia által fogadott fiakká legyünk. Fogadott fiakká, akik magasztaljuk Őt, mert megadja nekünk az ő kegyelmét, a szent élethez szükséges erőt és végül ajándékul az Örök Üdvösséget.

Szolgáljunk hát fölsége dicsőségére!- kiálthatunk fel Szent Pállal együtt mi is. Legyünk mi is szent hajlékká, akikben megjelenhet mások számára az Isten! Vegyük észre Szűz Máriában, hogy Ő az életszentség példaképe! Így megláthatjuk, hogy a mi Mennyei Pátrónánk nemcsak a mi Üdvözítőnk édesanyja, hanem a mi szent, Istenhez törekvő életünk szülőanyja is. Hisz tőle tanulhatjuk meg hogyan kell alázattal szolgálnunk Istent, bármi is történjék velünk. Hogy miként kell felfedeznünk Isten akaratát akár a sötétség óráiban, akár az örömben. Ő a mérce számunkra, hisz mindannyian az ő bűntelenségére törekszünk.

Mária tehát szent hajlék, szent anya. De nemcsak Jézus szent anyja, hanem a mi szent anyánk is. Megtanít bennünket is szent hajlékká lenni. Mert ahogy ő szolgálta az Isteni üdvözítés tervét, úgy megmutatja nekünk is, miként legyünk a Mennyei Atya eszköze ebben az üdvösségre szomjazó világban.

Sosem leszünk oly tökéletesek, mint Mária. De tőle erőt és példát merítve mégiscsak lehet bizodalmunk, hogy majd eljutunk oda, ahol őt Szent Fia megkoronázta és a szentek királynőjévé tette.

E közösség legfontosabb épülete ez a templom. S e legfontosabb épület címe Szűz Mária szeplőtelen fogantatása. Vagyis Mária, az Isten által nekünk ajándékozott hajlék. Ebből az következik, hogy e közösség számára a legfontosabb az legyen, hogy mindnyájan Isten szent hajlékai legyünk, akikben felragyog a krisztusi élet világossága minden ember számára. Ámen.

2005