Elmélkedés a 2. gyertya meggyújtásakor
Közösség vagyunk, Krisztus közössége. Gyülekeznek a lángok, a koszorún már két gyertya ég, ami a remény jele. Mert mindannyian tudjuk, hogy nem lesz itt vége, hogy meg fog gyulladni a harmadik és a negyedik gyertyaláng is, sőt egyszer majd mindent eláraszt, nem ezeknek a gyertyának a fénye, hanem az Örök Világosságnak, Krisztusnak fénye. És mi várjuk és akarjuk, hogy ott legyünk. Persze vannak pillanatai az életünknek, amikor azt mondjuk, itt akarunk maradni, mert éppen boldogok vagyunk, nos ez az a pillanat, amikor megérezzük a Mennyek Országát. De csak megérezzük, mert az Úrral való örök találkozás minden földi boldogságot felülmúl.
Reménységünk a két gyertyaláng, reménységünk a koszorút körülvevő ünnepi közösségünk, még többen leszünk, és még többen akarjuk Krisztust, mert végső soron Ő a mi egész életünk reménysége. Krisztus, aki fény a sötétben, Krisztus, aki minden földi problémánkra választ ad és minden földi problémából kivezet bennünket. Ezért kérjük őt: Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő!