Elmélkedés a 4. gyertya meggyújtásakor
Közösség vagyunk, Krisztus Közössége. Reményünk beteljesedett. A fények közössége már nem őrzi önmagának a lángot, hanem továbbadja a negyedik gyertyának, hogy az is világítson, az is legyőzze a sötétséget, legyőzzön mindent, ami rossz, és része legyen a fények örömteli társaságának.
Az Úristen azért teremtett embert a földre, hogy hatalmas szeretetét el tudja ajándékozni valakinek, aki hozzá hasonlóan képes arra, hogy a szeretetet, amelyet kapott tovább ajándékozza. Így a teremtett világ sem lenne más, mint szeretetkapcsolatok hatalmas hálója: szeretetközösség.
A fények csak játszanak, mert a fények gyermekek. De játékukkal olyan dolgokra hívják fel figyelmünket, amelyek nagyonis komolyak. Semmit sem ér földi életünk, ha nem tudjuk önmagunkat szeretetként elajándékozni. De közösségünk is csak akkor értékes, ha újabb és újabb emberszívekben ébreszti fel a reménykedés lángjait: van üdvösség, van kiút a veszedelemből.
A közénk érkező Emberfia maga köré gyűjt bennünket és azt a küldetést adja számunkra, hogy továbbadjuk Őt az egész világnak...