Elmélkedés a 3. gyertya meggyújtásakor
Közösség vagyunk, Krisztus közössége. És ma felettébb nagy öröm köszönt ránk, mert már a gyertyákból is kirajzolódik a közösség. Az első gyertya csak a kezdet volt, a második a remény, a harmadik gyertyával azonban kialakult a fények közössége az adventi koszorún. Reményeink szerint azonban nem csak a fények közösségét ünnepeljük itt, hanem a mi közösségünket is, amely ma már örömmel áll készen az Üdvözítő fogadására. A három gyertya minden irányból képes körülvenni a sötétséget és kiáltani felénk és minden ember felé, hogy le fogunk győzni mindent ami fekete, mindent, ami rossz, mindent, ami akadályozza a látásunkat, mindent, ami nem fény.
Mert úgy várunk már Rád Fényesség! Úgy szeretnénk már örökké világosan látni, örökké világosan gondolkodni, örökké világosan cselekedni! De hogyan tehetnénk mindezt, ha nem jönnél el hozzánk, ha nem ragyognád be szívünk és eszünk homályát, nem világítanád ki ragyogó fényességeddel földi életünk napjait. Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő!